Nemzeti italunk: a pálinka

A jó magyar pálinkának nincsen párja! – tartja a mondás, ami igaz is, de! Mitől lesz egy pálinka igazán jó? Sokan készítenek sokfélét, azonban jónéhányan nincsenek tisztában, hogy egy pálinka mitől is lesz igazán jó. Ezt a témát járjuk most körül cikkünkben, s megpróbálunk fényt deríteni, hogy mi a titka hazánk egyik legnépszerűbb hungarikumának!

Mitől pálinka a pálinka?

Ha nagyon szigorúan kívánjuk venni, pálinkának csak azon Magyarországon termesztett, friss gyümölcsből készült és kizárólagosan azt tartalmazó gyümölcspárlatot nevezhetjük, mely színezékektől, ízadalékoktól és minden egyéb anyagtól mentes, hazánkban palackozták és alkoholtartalma 37,5% és 86% között helyezkedik el. Magyarországon kívül kizárólag még 4 osztrák tartományban készíthető ezen elnvezéssel. Minden más eljárással készülő, egyéb adalékot, tartalmazó, hasonló jellegű szeszesital nem illethető ezzel a névvel.

A gyümölcs fajtájának felhasználásra nem vonatkozik egyéb szabályozás, csupán annyi, hogy itthon teremjen, illetve ne legyen sem aszalva, sem pedig kiszárítva. A választék széleskörű: kajszibarack, szilva, körte, cseresznye, alma, birsalma, füge, de még akár dió is szolgálhat alapanyagul. Az apróbb szemű gyümölcsökből készült italok természetesen drágábbak is, hiszen a ,,cefrébe” sokkal nagyobb mennyiségben kell őket felhasználni. Ilyen például a szamóca, a som, a csipkebogyó, és még számos hazai gyümölcsünk.

A ,,klasszikus” gyümölcspálinka mellett az úgynevezett Pálinkatörvény még lehetővé teszi a megnevezés használatát a szőlőtörköly lepárlásával készülű törkölypálinka esetében, melyre a fentebb leírt szigorú szabályozások szintén szigorúan értendők. Mindkét italnak egyetlen és természetes színezési és ízesítési módja kizárólagosan a hordós vagy gyümölcságyas érlelés útján lehetséges.

És akkor melyiket válasszuk? A ,,boltit” vagy a jó házit?

Nos, ebben a kérdésben a fogyasztók körében eltérnek a vélemények, azonban ha valóban pálinkát óhajtunk fogyasztani, mindegyik előallítási formának meg kell felelnie a már említett Pálinkatörvényben leírt kritériumoknak. Sokszor az otthoni előállítás során ezen alapelvek sérülnek, az ipari előállítás során az ellenőrzés sokkal szigorúbb, a gyártási menet sokkal szabályozottabb.

Különös tekintettel gondoljunk itt az elkészítés során keletkező melléktermékek felhasználására és kezelésére, hiszen pálinkafőzés megfelelő tapasztalatot és szakértelmet is igényel. Nem egy balesetről hallottunk már, mikor sajnálatosan olyan lepárlási melléktermékek is kerültek a palackokba, melyek elfogyasztása súlyos egészségkárosító hatást gyakoroltak a fogyasztókra.

Veszélyek és minőség

Az eljárás részletes ismertetésének igénye nélkül annyit megemlíthetünk, hogy a lepárlás folyamán 3 frakció keletkezik: az előpárlat, a középpárlat és az utópárlat. Ezen 3 párlatból számunkra a középpárlat hasznosítható. Az utópárlat ugyan méreganyagokat nem tartalmaz, azonban a főzetbe való beleengedése jelentősen rontja a pálinka minőségét.

Kiemelten fontos odafigyelni, hogy az az úgynevezett rézelejének (azaz a tulajdonképpeni előpárlatnak) a felhasználása ne történjen meg, mivel ezen előpárlat magas koncentrációban tartalmaz metil-alkohol. Rendkívül veszélyes, már akár 35-40g metanol halált is okozhat, de káros élettani hatásai között szerepel a májkárosodás, a szemkárosodás (amely vakságig is fajulhat), valamint komoly idegrendszert károsító hatással is bír.

A méreganyagok kedvezőtlen hatásain túl mindenképpen oda kell figyelnünk a mértékletes fogyasztásra is! Ne feledkezzünk meg, az etil-alkohol is idegméreg, és hosszú távú, nagy mennyiségű fogyasztása közel azonos károkat idézhet elő szervezetünkben egyéb, a párlatban is megjelenő méreganyagokhoz hasonlóan.

Minden esetben kizárólag megbízható forrásból vásároljunk, hiszen az egészségünk múlhat rajta!